Megértéssel és elfogadással

A „Most élsz” kártya autizmussal élő tulajdonosai soronkívüliséget kapnak az egészségügyi ellátásban.

– „Csanád a legnehezebb azt viseli, hogy várni kell. Nem érti, hogy ha már bejutottunk a rendelőbe, miért kell még egy helyre menni, ahol újra megvizsgálják. Azt pedig az emberek nem értik, miért viselkedik másképp, miért zaklatott, miért hangoskodik – magyarázta születésnapját szerdán ünneplő 12 éves kisfiú édesanyja.”

Csanád autista, barátságos, az idegennek is jár tőle egy ölelés. Mosolyogva köszöni meg a szülinapi jókívánságot és nézi a kártyán a fényképét, ám egy pillanat múlva már változik a viselkedése, Ildikó szavára, érintésére megnyugszik, de láthatóan indulna már a számára idegen helyről.

A Jósa András Oktatókórház főigazgató tárgyalójában valóban ritkán fordulnak meg autizmussal élő gyermekek, ám az apropó, ami miatt kedden ott voltak, a róluk és értük tett összefogásról szólt, azokról az arcképes, névre szóló „Most élsz” kártyákról, melyek tulajdonosai az egészségügyi ellátásban egyfajta soronkívüliséget kapnak.

– „Így tudjuk őket megóvni a számukra kellemetlen, a többiekben nem egyszer megbotránkozást, megdöbbenést kiváló helyzetektől – mondta a kártyaátadáson Farkas Árpád. A Most Élsz Egyesület elnöke kiemelte: az autizmus olyan fejlődési zavar, melyben a társas viselkedés, a kommunikációs készségek, a gondolkodás fejlődése sérült. A gyerekek legtöbbje súlyos magatartás-problémával és szociális zavarral küszködik, emiatt türelmetlenek, nehezen kezelhetőek és sokszor kiszámíthatatlan a viselkedésük, akár egyetlen hang, vagy illat is fájdalmas ingert válthatnak ki belőlük.”

– „Tudjuk, hogy ezt nem könnyű megérteni és tolerálni, ezért kezdeményeztük, hogy a kártyatulajdonos gyermekek – elsőként itt a megyében – a kórházakban, az egészségügyi ellátásában soron kívül juthassanak be a rendelőbe, az emberektől pedig megértést és türelmet kérünk” – mondta Árpád, akinek a kislánya, Laura is autista.

– „Több éve segítjük az egyesület tevékenységét és céljait, jó szívvel támogattuk ezt a programjukat is – fogalmazott Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke, aki nem megbotránkozásnak, hanem furcsállásnak nevezte azt, ahogy a kívülállók reagálnak az autisták viselkedésére, mert ritkán találkoznak spektrumzavaros gyerekekkel, nem is tudják értelmezni a reakciójukat. Ha az ilyen gyerek előbb jut ellátáshoz, az mindenkinek előnyös és a többi szülő részéről is támogatható lehetőség – vélte a megyei közgyűlés elnöke és üdvözölte, hogy a megye kórházai egyként álltak az egyesület mellé.”

– „A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház hat telephelyén látunk el és kezelünk különböző korú autista gyermekeket, akiknek a kórházi környezet ijesztő, az ismeretlen helyzet rémisztő, így még nehezebben viselik a szakrendeléseken a hosszabb várakozási időt – erősítette meg dr. Szondi Zita főigazgató-helyettes, s egyben azt is, azonnal az egyesület kezdeményezése mellé álltak.”

– „A gyerekek a magatartásukkal átadják a többieknek is a nyugtalanságot, türelmetlenséget, ez pedig nehezíti a zavartalan ellátást – mondta, hozzátéve: a soronkívüliség nem elsősorban előnyt jelent, hanem betegellátást teszi nyugodtabbá.”

Értékrend-választásnak nevezte Hegyi Henrik D., a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórház főigazgatója, hogy a program mellé álltak. – Fel kell ismerni azt, hogy a betegeknek mire van szükségük és erre megfelelően kell reagálni. Kisvárdán eddig is igyekeztünk soron kívül kezelni az autista gyerekeket: őket hamarabb látták el a kollégáink, fekvőbeteg-ellátásnál pedig egyágyas kórtermet kaptak.

– „Számomra azt volt a kérdés, miért csak most valósulhat meg mindez. Az egészségügyi és szociális szférában megvan az ilyenfajta érzékenyítés, ezért a soronkívüliséget az alapellátásban dolgozó háziorvosok, védőnők és más egészségügyi szolgáltatást nyújtók is megértéssel fogadják és támogatják” – jelentette ki Csikós Péter, a Nyíregyházi Egészségügyi Alapellátási Igazgatóság vezetője.